Meghalt a szomszédunk tegnap hajnalban.
Mindenkit megrázott a hír a környéken, hisz előtte nap még vígan tett-vett a kertben, elbeszélgetett mindenkivel,akit útjába sodort aznap az isteni végzés,és aztán hajnalra elment szépen.Élt 83 évet, szép élete volt e,azt nem tudhatom.Azt sem tudhatom,hogy végül is megvalósította e az álmait,úgy alakult e az élete,ahogy kívánta, boldog volt e családi körben,ahol élt,ahol álmodott és remélt...Szeretném hinni,hogy igen.Hogy megvalósította,amit szeretett volna megvalósítani,hogy szeretett és viszontszerették, hogy a boldog pillanatokat visszaidézve hagyta itt e Földet,amelyet annyira szeretett,és amely most befogadja magába.De tudom,hogy ez az én hitem kevés,szinte semmiség,hisz nem tudom,milyen volt gyerekkora,lánysága,fiatalsága,házassága,munkás majd nyugdíjas évei.Még a részese se voltam tulajdonképpen az életének,hisz mindig is kerítés,fal választott el bennünket,így elmondhatom,hogy nem is ismertem igazán.Mert mindenki bezárkózik manapság a valós ill. saját világába,és ebben van a mai kor szomorúsága is.
Akkor mit tudtam,ismertem én róla?Azt,hogy nem volt a környéken egyetlen olyan ember se,aki korábban lett volna kint a kertben öntözni,kapálni,vetni,aratni.Gyönyörű,ápolt volt mindig a veteményese,virágai,s csodájára is járt mindenki,aki megcsodálhatta.Hogy Szutyi kutyáját,aki pár éve elhunyt,sokáig siratta,s sírjára,amely ott áll a kert elejében,mindig került friss virág.Még azok közé az emberek közé tartozott,akik pálinkával kezdték a napot,és csak a kupica megívása után készültek dologra.Hogy kész volt mindig beszélgetni,hallgatni,és sok mindent tudott.Határozott véleménye volt a körülötte folyó dolgokról,vas kézzel irányította kis birodalmát,rendet s fegyelmet tartott az életében,s tisztelte Istent.
Nem sok ez,tudom,és most már belátom,hogy hiába élhetsz valakitől alig pár méterre, nem ismerheted igazán.Mert ott van a fal,a kerítés.Belül és kivül.
Búcsúzom tőled,Annuska néni,tőled,akitől féltem gyerekkoromban,mert nagyokat és vidámakat tudtál nevetni.Isten veled.
